köszönöm.!

hát igen. nem káprázik a szemetek. letöröltem a második évad részeit. hogy miért? sok dolog közre játszott. valahogy már nem éreztem magaménak  a történetet. vivi karaktere teljesen én voltam, bele tudtam magam élni. de tamásba valahogy nem:D nem is volt a második évadhoz valahogy ihletem. teljesen idegennek és ridegnek éreztem az új szereplőket. ezért hát töröltem.
a saját életemben is eléggé felfordultak a dolgok, így ezek is jócskán közre játszottak.
sok időt töltöttem veletek, az olvasókkal. ezt köszönöm! Vivi és Tamás szerelme még mindig bennem él.mégegyszer köszönöm, hogy olvastátok a blogot.
                                                                                    Puszi.
                                                                                              Virdzsoo.

13. fejezet - Az utolsó dal

sziasztok:) hát eljött ez is. itt az utolsó rész.  szeretném az összes olvasónak megköszönni a kitartását, meg mindent. ha van kedvetek, írjatok kommentet, hogy mit gondoltok a történetről, meg arról, hogy hogy lett befejezve. tényleg köszönöm! jó olvasást!~~~

*1 héttel később*

- Vivi. Miért kínzod Tamást? Folyamatosan hívogat, és sms-t küldd. Beszélned kell vele. - adta ki az inkább parancsot, mint megjegyzést Rózsa.
És újra elkezdett csörögni a telefon. Rózsa rá nézett, majd rám. Aztán gyorsan a telefon után ugrott.
- Szia Tamás. Vivi pont fürdik, és nem tud a telefonhoz jönni, de mondta , hogy ha hívod, mondjam meg, hogy ma este 8-kor jó neki a parkban.
Ez megőrült. Biztos, hogy nem megyek el!
- Oké, rendben , átadom neki. Szia! - tette le Rózsa a telefont. - Oké, akkor ma 8-kor a parkban. Találkozol Tamással. Na öltözz, megyünk vásárolni. - mondta, és mosolyogva sétált ki a szobából.
Nem hiszem el. Remek. Ezt próbáltam elkerülni a bújkálással. A találkozást. De talán jó is így. Végleg megbeszéljük a dolgokat. Erősnek kell lennem, hisz tudom, egy gyöngéd pillantás, és képes vagyok a nyakába borulni.
- Vivikém, öltözz. Megyünk vásárolni! - szólt be Rózsa. Hát jó...

Hét óra, és már teljes felkészültségben ültem a kanapén. Fél nyolcra jön a taxi. Mit fog vajon mondani Tamás? Én mit fogok neki mondani?
A tükörbe néztem, és látszik, hogy a feszültség kiült az arcomra. Így vissza gondolva, nem kellett volna beleegyeznem a találkozásba. De már mindegy. Elmegyek.

* Tamás szemszöge *

-Az igen, jól kicsípted magad, haver!- szólt Kölyök. Nem tudtam mit válaszolni, inkább bevonulok a szobámba. Fontos volt nekem. Vissza akarom kapni őt. Nem tudom miért feküdtem le azzal a lánnyal. Pont akkor. Pont ott. És pont azt a személyt bántottam meg, akit a világon a legjobban szeretek.

Indulás előtt még bemegyek egy virágboltba. Azért üres kézzel csak nem mehetek. És tudom, hogy mennyire szereti a virágokat.

* SEMLEGES SZEMSZÖG *

Vivien gyomra görcsbe rándult arra gondolatra, hogy találkoznia kell Tamással. Szereti, de számára ez a dolog nem megbocsájtható. Gondolkodásából a taxisofőr billenti ki. Fizet, majd kiszáll. Az utca túloldalán Tamást pillantja meg. Ő is észreveszi Vivit, mosolyog , majd int egyet.
Az események egyre csak felpördültek, Tamás csak a zajt hallja, majd meglátja a földön fekvő lányt.
Vivien az előbb még mosolyogva indult el, most pedig ott fekszik.
Az autós kiabál, majd segítséget hív. Végül Tamás is észbe kap, és odarohan. A mentők megérkezése után minden perc lassan telik. A mentősök kipattannak, és elkezdenek a lány életéért küzdeni. Megpróbálják újjáéleszteni. Tamás szemébe könnyek szöknek, és szeme előtt leperegnek az együtt töltött boldog idők. Magát kezdi hibásztatni a történtekért, a lány haláláért. A mentősök még küzdenek a lány életéért, de most végleg feladják.
Tamás már zokog, és semmit sem fog fel a külvilágból, csak a lány élettelen testét bámulja...

*VÉGE*

12.fejezet

hellooo. itt az új rész, ami terveim szerint, és nagy valószínűséggel az utolsó előtti. ha lehetne, KOMMENTet írjatok. megköszönném! jó olvasást.!~~

u.i.: rövid lett, és rossz, tudom!:D

 Tamás a GLAMOUR gálán:)

- Figyelj, én... - jött oda Angela vigasztalni, de torkán akadt a szó. Azthiszem, mindkettőnknek logikus volt, hogy Kleon is megcsalhatta őt. Sok kérdés kavargott a fejemben. De a legfontosabb számomra, amire megakartam találni a választ, hogy hogy pakoljam össze a cuccaimat, hogy még véletlenül se találkozzak össze se Tamással, se azzal a lánnyal. Egyben biztos voltam. A leghamarabbi géppel haza akarok menni.

- Angi. Most gyorsan összepakolok, hát ha mindketten mélyen alszanak. Aztán nálad tölthetném az éjszakát? Csak ma.. Az első géppel hazautazom.
- Persze... - mondta , majd felpattantunk a homokból, és elindultunk a ház felé. Óvatosan nyitottam ki az ajtót, és láttam , hogy mindketten mélyen alszanak. A fájdalom, ami akkor belém hasított, leírhatatlan. Kedvem lett volna ott helyben összeesni, és zokogni. De nem lehettem ilyen szerencsétlen. Nem hagyhattam, hogy jobban megalázhassanak. Halkan elkezdtem pakolászni. A szívem egy percre megállt, amikor Tamás megfordult. Nem bírtam tovább itt. Gyorsan írtam egy cetlit neki, hogy ha valamilyen cuccomat itt hagytam, legyen szíves haza hozni. Tudtam, hogy megteszi, bár reméltem, hogy mindent összepakoltam. Nem szeretnék Tamással találkozni.
- Menjünk. - dobtam be a taxi csomagtartójába a bőröndömet. Mielőtt beszálltam volna, még végig néztem a házon. Rossz szóval élve, de örültem, hogy ez így, az elején, első nap történt meg. Még nem köt semmilyen emlék a házhoz. Csak egy személy, akire remélem, nem sokára csak egy rossz kalandként tekinthetek vissza. Egy rossz, kétéves kalandként.

Eléggé megbámultak a gépen, amikor leültem, és elkezdtem sírni. De eszembe jutott minden. Hogy pár napja még milyen boldogan ültem itt Tamással. Aztán egyre csak jöttek az emlékek.

- Rózsiii, hello.

- Vivi, hát te? Neked nem nyaralnod kéne? - kérdezte meglepetten Rózsa, amikor ajtót nyitott nekem.- Mi az Kincs, miért sírsz?
Aztán elmeséltem neki mindent.
Ledöbbenten állt a történtek előtt, igaz, sosem szerette Tamást.

Sírva kezdtem a közös lakásunkban pakolni. Azthiszem, egy ideig a sírás az új hobbim lesz.

11.fejezet

tshőőőőőőőőváz. itt az új rész. yepp amúgy elég hosszú lett:D remélem tetszik.KOMIT!  jó olvasást.~~  xoxo

- Na. Mehetünk? - kérdezte Tamás, és felvett egy pulóvert, bár nem értem miért, ugyanis a hőmérséklet jóval 30 fok felett van.
- Az igen. ! - szólt , amikor megfordult, és meglátott.
Vaj színű , gyűrött anyagú koktélruha, mell alatt fekete masnival megkötve. Hozzá fekete platformcipő. Füstös szemek, test színű száj. Hajam összefogva, frufrum hátra tupírozva.
- Persze, én kész vagyok.
Délelőtt, amikor lementünk a partra, megkérdeztünk pár helyi fiatalt, hogy melyik a legjobb szórakozóhely. A többség egyet mondott. Egy diszkó, a tengerparton. Jó helynek igérkezkezett. Főleg, amit Kleon és Angela mondott a helyről. Egyébként ők egy nagyon cuki pár, a parton ismerkedtünk meg velük. Meg is beszéltük, hogy találkozunk a partiban , és együtt bulizunk. Nagyon szimpatikusak.

Tényleg nagyon jó volt a hely. Fedett részen, és a parton is volt tánctér. A parti rész nagyon hangulatos volt. Mindenhonnan színes lámpások lógtak, és szerencsére nem valami görög zene ment.
- Nézd. Ott vannak. - vette észre Tamás Kleonékat.
- Már vártunk titeket.- szólt Angi.
Nem szerettem sosem bulikban inni, mindig is azt mondtam, hogy pia nélkül is jól tudom magam érezni. De ma valahogy nem éreztem ennek szükségét. Pár ital után már önfeledten tudtam bulizni.
Igaz, egy hapi, akit már húszadszorra toltam el magamtól, akkor is jött, és próbálkozott eléggé felbszott, de nem akartam ezen törni magam.
Épp Angival táncoltam, amikor megláttam, hogy Tamás már nincs itt velünk. Kleon is eltűnt. Aggódtam, mert mindkettejükben volt pia bőven.
- Én küröl nézek bent, te pedig kint. Aztán találkozzunk a bejáratnál. Ha nem lesznek meg, mindketten hazamegyünk, és
megnézzük őket otthon. Ha ott sem lesznek, keressük őket a parton.
Nagyon sokan voltak kint, de egyikőjüket sem találtam. Nem hiszem el. Most mi lesz? Hol lehetnek?
Természetesen bent sem voltak. Nem mintha számítottam volna rá. Fogtunk egy taxit, és elmentünk a szállásra. Úgy döntöttem, hogy jöjjön Angi is. Ha itt nem lesznek, akkor együtt menjünk hozzájuk.
Amikor a szálláshoz értem, rögtön feltűnt, hogy bevannak húzva a függönyök. Pedig tisztán emlékszem, hogy nem húztam be őket.Amint az ajtóhoz értünk, észrevettem, hogy az résnyire van nyitva. Hirtelen megijedtem, de aztán elszállt bennem a düh. Nem lehet, hogy betörnek ide. Pont most. Aztán dühösen rontottam be az ajtón, ahol számomra bizarr látvány fogadott. Tamás ott feküdt az ágyon, mellette egy szőke lány. Könnyek közt szaladtam ki az ajtón. Majd kiszaladtam a partra, és leültem a tengerpartra, ahol épp mosta a tengervíz a lábamat.

10. fejezet - Knossos

itt az új rész. próbáltam hosszúra írni. hát nem sikerült. továbbra is várom a kommenteket. sőt twitteren is írhattok nekem. a rész alján nyomhattok, hogy tetszett-e vagy nem:) jó olvasást!~~~

- Indulhatunk? - ordított be a szobába Tamás.
- Egy perc.
- Már félórája is ezt mondtad. Elfogunk késni.
Igaza volt. Tényleg már egy félórája kihordta a cuccunkat. De mindig találtam valamit, ami nélkül nem tudnék elutazni. Legelőször a fülhallgatómat találtam meg, ami nélkül ugye nem szabad elindulni utazni. Aztán eszembe jutott, hogy pár sminkcucc kimaradt a neszeszeremből, mert a másik táskámban maradt. A fésűmet is elfelejtettem bepakolni, mert azután kezdtem a hajamat csinálni, miután már bepakoltam. Hát igen... Kicsit szétszórt vagyok. Már azt várom, hogy a fejemet mikor hagyom el.
- Na. Akkor .... INDULÁÁÁÁÁS! - kiáltott fel Tamás a hátam mögül, majd felkapott, és levitt a taxihoz. Már a csomagok is bevoltak rakva,  tényleg csak én hiányoztam.
Egész úton azon görcsöltem, hogy vajon mit hagytam otthon, és mikor fogom észre venni.
Megjöttünk a reptérre. Imádok repülőn utazni. Igaz, eddig egyszer utaztam, New Yorkba, de azt imádtam.
- Na. Akkor irány, és hódítsuk meg Knossost. - szólt Tamás, amikor behuppant a mellettem lévő ülésbe.
Mindent kiakartam próbálni, amit a repülőn csak lehet. Bár... Ezek a lehetőségek igen szűkek és korlátozottak voltak. Valójában a legnagyobb izgalom az volt, hogy vásárolhattam a stewardess tologatós kocsijáról. Az út többi részét alvással, és gondolkodással töltöttem. Olyan jó érzés volt, hogy itt volt mellettem Tomi. Pár napja még nem gondoltam volna, hogy újra együtt leszünk, és két hetet együtt fogunk tölteni egy tengerparton. Még ott sem vagyunk, de már imádom.
- Vivi, ébredj, leszállt a gép.- keltett fel Tamás az álmomból.
A reptéren szó szerint ugráltam örömömben.
- Nem velem van! - mutatott rám Tamás, és elkezdett sietni.
- Héé! - szóltam rá, majd nevetve megfordult, átkarolt, és együtt mentünk taxit fogni.

A szállásunk tökéletesen olyan volt, amilyet elképzeltem. Egy kis faház, amiből ha kilépsz, rögtön a parton vagy.
- Na akkor. Tengerpart, vásárlás, séta, vagy mit fogunk csinálni?- kérdzetem izgatottan Tamástól.
- Mit szólnál ahhoz, ha először kipakolnánk a táskákat?

9.fejezet - A kibékülés

hellobello. itt van az új rész. KOMMENTET? KOMMENTET! remélem tetszik. jó olvasást! ~~

tavasz van!*o*

- Csáá, haver! - hallottam Tamás zavart hangját, amint köszönt.
-Cső. - Tibó pedig az ellenszenvét próbálta hangsúlyozni.
Hát.. legalább nem ugrott neki.
Amint meghallottam a hanját, szívem hevesebben vert, mint valaha. Nem tudhattam, hogy azért jött-e, hogy kibéküljön, vagy azért, hogy véget vessen mindennek.
- Szia. - köszönt, amint belépett lesütött szemmel a szobába.
- Szia.- próbáltam rámosolyogni. De aztán eszembe jutott minden, és tartóztatnom kellett magam, hogy ne essek össze, és kezdjek el újra sírni.
-Ugye nem baj, hogy átjöttem?
-Mi?! Nem, dehogyis. Sőt! Inkább örülök hogy felhívtál. Meg kell beszélnünk a dolgokat. Nem húzhatjuk örökké.
- Figyelj. Szeretnék bocsánatot kérni, teljesen hülye voltam, hogy ennyire berúgtam, és okvetlenül eordítottam a fejed. Tényleg... Ne haragudj rám! - mondta.
Istenem! És még magát hibáztatja.
-Úristen, Tamás, nem! Miért te kérsz bocsánatot? Nekem kellene! Amiért bunkó voltam, és kinevettelek. Az egész az én hibám!
- És mit szólnál ahhoz, ha mindkettőnk megbocsájtana mindkettőnknek? - kérdezte mosolyogva.
- Hááát. Nekem megfelel.
Mindketten elmosolyodtunk, majd megcsókolt, és jó szorosan magához ölelt. Leírhatatlan érzés , hogy újra a karjaiban érezhetem magam.
-És hogyan tovább? Visszaköltözöl?
- Hát.. szeretnék.
-Ennek semmi akadálya.
Aztán ledöltünk az ágyra, és még egy ideig egymásba gabalyodva feküdtünk.
Összepakolásnál kicsit féltem Tibó reakciójától, de semmi vészes. Ő is tudja, hogy Tamás mellett boldog vagyok, és ő ezt szeretné.
-Olyan jó újra itt. - mondtam amikor ledobtam a cuccomat az ágyra.
Gyorsan kipakoltam, és elkezdtem takarítani. Kisebb káosz uralkodott el a házban.
- Mit szólnál, ha elutaznánk? Jó messzire. Egy tengerparta.
- Mit szólnék? Örülnék. De ez úgysem fog összejönni. Túlságosan elfoglalt vagy.
-Elintézem. - mondta, és felhívta Mónikát, a fellépés szervezőjét. Két hetét tette szabaddá.
- Na. Akkor.. úticél?
- Kréta?
- Kréta!

8. fejezet- Mi lenne, ha...?

itt az új rész.:) annyi mindent nem fűznék hozzá, hogy KOMMENTET.!:D  jó olvasást.!~~

Már kerek három napja, hogy nem mozdultam a szobából. Egész nap az ágyban fekszek, zenét hallgatok, és szerelmes filmeken bőgök. Enni kb. egy műzlit ettem.  Ha aztmondom, rosszul vagyok, enyhén fogalmaztam.
A szívemen fekete lyuk tátongott. Egész nap magamat emésztettem. Tudtam, hogy a hibás egyes-egyedül én vagyok.Többször nyúltam a telefonomért, és kerestem ki benne Tamás számát, de nem voltam képes felhívni. Miért? Hogy csak még jobban leszedje a fejem, és nagyobb bűntudatom legyen? Köszönöm szépen, abból nem kérek. Azt hiszem anélkül is elég jól megvagyok. Vagyis a jó elég erős kifejezés.
Amikor megcsörrent a telefonom, és a kijelzőn megláttam a számot, nagyot dobbant a szívem.
* Tamásom *
Felvegyem, vagy ne? Mit akarhat? Véglegesíteni a szakításunkat, vagy megbeszélni a dolgokat? De egyszer úgyis beszélnünk kell, nemhalogathatom az örökké valóságig.
-Ha... Ha... Hallo?
- Szia Vivien! - ha ideges, mindig Viviennek hív.
-Szia... Tamás.
- Figyelj. Beszélnünk kell. Mi lenne, ha átugranék?
- Rendben.
-Akkor... Nemsokára ott vagyok. Szia.
-Szia.
Ilyen rövid, és értelmetlen válaszokat adtam, mert még nem fogtam fel, hogy újra beszélünk, és talán kifogunk békülni.
És talán... De csak talán... minden a régi lesz.
És úristen.
Tamás mindjárt itt lesz, én pedig három napja még ki sem szellőztettem a szobámat.
Nagy lendület, ki a szobából, hajmosás, fürdés.
Ezután felvettem egy normális göncöt, megágyaztam, és kiszellőztettem a szobát.
- Hé, hé, hé! Mi az a sietség, Vivi? - kérdezte Tibó, ahogy észrevette, hogy izgatottan szaladgálok fel-alá.
- Átjön Tamás! - mondtam örömittasan.- De szeretném ha NEM! szólnál hozzá, vagy legalább is ne ordítsd le a fejét, ha lehet. Köszönöm!
Amint megtettem minden tőlem telhetőt, hogy emberi külsőm legyen, leültem az ágyra, és vártam. Majd pár perc múlva megszólalt a csengő...

7.fejezet

itt az új rész, remélem tetszik. oldalt van szavazás, ha van kedvetek, szavazhattok arról, hogy milyen a történet. kérnék pár komit is.:) jó olvasást.!~~~

u.i.: bocsi a rövid részért.

Próbáltam elfelejteni, és az este további részében önfeledten bulizni, de nem ment.
Otthon üres ágy várt. Pedig reggel negyed hat volt.
Ha valami történt Tomival, az csak is az én hibám.
Felhívtam Petit. Azt mondta, hogy Tamás atomra berúgott, de már régebben elindult hazafelé.
Remek.
De ekkor....
Nyílik az ajtó, és valaki beesik rajta. Beszalad a fürdőszobába, magára csapja az ajtót, és hány.
Tamás volt az, hulla részegen.
Amikor meglátott, dühös lett, és elkezdett ordibálni.
- Te meg mit keresel itt? Ezek után hogy mersz idejönni?
- Tamás, hadd magyarázzam el!
- Ne magyarazz el semmit! Takarodj el!
Sírva pakoltam bele  egy táskába pár holmimat. Minél hamarabb el akartam onnan tűnni. Leszaladtam a garázsba, be a kocsiba, és álomba sírtam magam.
 Reggel arra ébredtem, hogy egy iszonyat kényelmetlen pózban feküdtem az első ülésen. Hirtelen nem tudtam hogy kerültem ide, de utána persze rögtön eszembe jutott minden.
A buli. Az esés. A nevetés. Az, hogy milyen csúnyán elküldött.
Hirtelen nem tudtam, hogy kihez menjek. A barátnőimhez nem akartam.
Még szerencse, hogy a nagybátyám, Tibó Pesten él. Rá mindig számíthatok. Tudtam, hogy most is képes lesz akár szavak nélkül is megvígasztalni.
Kint lakott a külvárosban, egy kertes házban. Sosem értettem, hogy miért kell egymagának egy ekkora nagy, kertes ház.
- Vivi, szia! - fogadott nagy örömmel.- Valami baj van? -  kérdezte már akkor, amikor látta, hogy könnyes a szemem, és csomag van nálam.
De rám újra rámtört a zokogás. Félrelöktem Tibót az ajtóból, berohantam a vendégszobába, és újra az ágyan fekve zokogtam. Azt hiszem, ebből egy ideig már nem lesz kiút.

6.fejezet

helloooo. itt vagyok, és itt az új rész. próbáltam hosszúra írni.. PRÓBÁLTAM...:D remélem tetszik. kommenteket várok! jó olvasást~~

Elmosolyodtam. Nagyon szép nyaklánc volt, de nem kellett volna.
-Úristen. Köszönöm! Egyszerűen imádom! - puszit nyomtam az arcára. - De.. mégis miért kapom?
- Mert szeretlek, és akarom, hogy ezt tudd. Mivel sok a fellépés, te egyetemre jársz, hiába élünk együtt, mikor haza jövök már alszol, reggel pedig már nem vagy itthon. Keveset tudunk együtt lenni. És félek, nehogy emiatt vége legyen. Mert azt nem akarom!
- Nyugodj meg, Tamás! Szeretjük egymást, és nemsokára nyár. Vége az egyetemnek, és le sem vakarhatsz majd magadról. És rögtön más lesz minden.
Hitt nekem. Akkor még semmit sem tudtunk a jövőröl. Pedig ha tudtam volna...

xXx KÉT HÉTTEL KÉSŐBB xXx

Azt sem tudtam, mit vegyek fel. És azt sem, hogy mire vállalkoztam. A csajokkal bulizni megyünk, és hát az ilyen estét elég durvák szoktak lenni. Nem kertelek, és tudom hogy eléggé csúnya dolog, de megszokott minket találni az alkohol.
Fekete koktélruha, rózsaszín platformcípő, göndör haj, és füstös szem. - Nem gondolod, hogy kicsit nagyon kirívó? Nem akarom hogy így menj el! Mármint... ne érts félre, eszméletlenül dögös vagy, de nem akarom, hogy egy másik férfi vessen rád szeme.
- Tamááááááááás - húztam el a nevét - ne aggódj már ennyire. Tudod, hogy én nem vagyok olyan lány.
- Milyen? -húzta fel a szemöldökét.
-Hát olyan, na.
-Jólvan. - mondta, és adott egy puszit. - De mosz megyek. Haverokkal elmegyünk korizni.
- Mi? Ilyenkor? Dehát már sötét van. És este!
- Na sziiiiia . - és kilépett az ajtón.
Lentről dudaszót hallottam. Megjöttek a csjok.
A ház előtt igen nagy meglepetés ért. Egy nyitott, tűzpiros Cabrio.Hát igen, mi tagadás. Leila családja eléggé tehetős volt.
Beszáltam, és utat vettünk a PINK felé.
A járdán öt görkorizó fiú hülyéskedett. Az egyik baseball sapkás egy nagyot tanyált. Persze ezt mindnyájan láttuk a kocsiból. Nevettünk . Velük együtt nevettem én is, bár ők nem, én felismertem a srácot. Tamás ott ült a földön, és szomorúan, kicsit mérgesen nézett. Ő is felismert. Láttam rajta, hogy fájt neki, hogy kinevetem. De én... én még mindig csak nevettem.

5. fejezet

nya. itt az 5. rész. remélem tetszik.!:) jó olvasást.~~  jaigen. ha elírtam valamit, sorry. siettem:D

 *o*

A délelőtt hamar eltelt. Járt nálam Laura a nővérem, és Kölyök is.
Laura sajnos nem tudott sokáig maradni, mert Erdélyben tanul, és most is csak amiatt látogatott meg, hogy pont itthol volt, és feljött hozzám. Már annyira hiányzott, sokat jelentett az itt léte.
Délután Tamás is bejött, de nem szólt egy szót sem, és nem is kérdezett. Leült mellém, és megfogta a kezem. A tekintetével, és a jelenlétével próbálta belém a lelket önteni. Sikerült.
Nagy levegőt vettem, és megpróbáltam, de csak megpróbáltam a döntésemet a tudtára hozni.
- Tamás, gondolkodtam a dolgokon - nem mert a szemembe nézni. - Szeretlek, és veled akarok lenni! És... És... ebben senki sem állhat az utamba.De persze... - akadoztam bele szinte minden szavamba - azt is megértem, ha neked már totál eleged van belőlem, és elhagysz!
-Micsoda?! Hogy gondolsz már ilyet, hogy elhagylak? Szeretlek.!
És megcsókolt. Az az érzés, ami ebben a pillanatban bennem kavargott, az leírhatatlan. Vágy? Szerelem? Fellángolás? Az idő majd eldönti.

Hihetetlen. Az orvos még ma hazaenged, mert azt mondta, nagyon gyors a felépülésem, és így nem szükséges a további bentlétem.
Máskor egy óráig pakolnék, de most 10 perc alatt összerámoltam. Már nagyon otthon szeretnék lenni.
Mire leértünk, Kölyök már itt is volt értünk a kocsival.
- Vivi. Hogy-hogy hazaengedtek? - kérdezte Krissz, mikor bepattantam a kocsiba.
- Hát... Állítólag olyan gyors volt a felépülésem, hogy szükségtelen lett volna tovább bent maradnom.
- Remek. Akkor... egy fuvar haza?
- Pontosan!

Amikor haza értem, iszonyat nagy lendülettel ugrottam bele az ágyamba. Már nagyon hiányzott. Mondjuk ennyi fekvés után nem igazán tudtam még több alvásra gondolni.
Beszéltem Rózsival, és úgy döntöttünk elmegyünk vásárolni. Jót fog tenni. Lez miről beszélnünk. Gyorsan át is öltözöm, és irány.

Vásárlás közben Rózsa iszonyat sokat mesélt, de nem tudtam odafigyelni. Végig Tamáson járt az eszem. Hiányzott. Vele akartam lenni. Tudom, a sok fellépés, és a felhajtás miatt ez annyira nem fog sikerülni. Már a baleset előtt is keveset tudtunk együtt lenni. Nekem egyetem, ő pedig a Mizus srác. Reggel elmegy, hajnalban haza ér.

-Úristen. Ti aztán tényleg jól bevásároltatok. - mondta ledöbbent arccal Tomi, amikor hazaértünk.
-Háááát. Rég vásároltam. - mondta nevetve, majd megpusziltam az arcát üdvözlésképpen.
-Én is elmentem vásárolni. Vettem neked valamit, gyere, megmutatom. -és bementünk a hálószobába.
- Ez a tiéd. És nem elkötelezettség jeléül.
Egy nyaklánc volt, egy T betűs medállal.

4. fejezet

csőő<3 kaptam 3 kommentet. #csoda Isten tartsa meg jó szokásotokat!: D ehhez a részhez nincs túl sok hozzáfűzni valóm. jó olvasást!~~

- Hozzám jössz feleségül? - és letérdelt. - Már régóta terveztem, de nem találtam megfelelő alkalmat. De talán ez az... - mondta és mosolygott.
Nem tudom hogy csinálja, de még a legrosszabb pillanatokban is tud mosolyogni. Ez volt az egyik dolog , amit imádtam benne. Elég csak ránézni, és az ember akaratán kivűl is mosolyra derül.
De...
Nem 'adhattam' meg magam. Ha a szívemre hallgatok, akkor vele maradok,
 viszont ha az eszemre, akkor úgy gondolom, hogy a testi épségem fontosabb nála, és hogy ez az egész egy fellángolás. Egy fellángolás, ami már nem fog pár hónapnál tovább tartani.Egy fellángolás, ami megéget, tönkre tesz, szét szed. Ezt nem akarom. Nem akarok egy újjab csalódást. Nagy családot szeretnék, gyerekeket, gondoskodó apával. De mivan, ha ez a férfi Tamás? Mivan, ha ő az igazi, és egy ilyen, nevezzük úgy, hogy 'butaság' miatt elveszítem? Hiába próbáltam reálisan gondolkodni, nem tudtam dülőre jutni, mert ezek a gondolatok égették, mardosták a belsőm.Viszont most eljött a döntés pillanata. Eljött, mert egy férfi, akivel ezidáig életem talán legboldogabb szakaszát töltöttem, most ott térdelt előttem, kezében gyűrűvel, és a válaszomra várt. Egy olyan válaszra, ami dönthet mindkettőnk további életének részéről. Eldöntheti, és terelheti. Jó, vagy rossz irányba. Túl fiatalok vagyunk még. Fiatalok az élethez, a családhoz, a felelősség vállaláshoz.
- Tamás, figyelj. Ezt... Ezt te sem gondolhatod igazán komolyan. Én tudom hogy szeretsz, de túl fiatalok vagyunk még. Nem kell elsietni. - bele néztem a szemébe, és láttam, már sejti, hogy a válaszom 'nem'.
A szemében égető fájdalom nézett vissza rám. Nagyot sóhajtottam, és mindazt, amit magamban veséztem ki, elmeséltem neki. Nem tudtam mi lesz, nem tudtam hogy lesz, de erről muszáj tudnia, hogy megértse a döntésemet. Nem akartam felelőtlenül dönteni. Szívem szerint igent ordibálva ugrottam volna a nyakába, de tudtam, hogy az rossz döntés lenne.
Komoly arccal hallgatta végig az egész monológomat. Nem tudom mi járhatott az eszében.
Megértettem volna, ha megfogja magát, feláll, és kimegy. Elhagy. És soha többé nem keres. De tudom, ennél ő érettebb.
Rám nézett. A gyűrűs díszdoboz, ami eddig nyitva volt, és a kezében tartotta, most összezárta, és zsebre rakta.
-Erre talán majd még szükségünk lesz. Egyszer..- és eleresztett egy halvány mosolyt. - De figyelj. Én megértem, hogy aggódsz, de egyszerűen nincs miért.  A rendőrök elkapják azokat az embereket, és újra minden olyan lesz mint régen.
Szeretlek, szóval tisztelni fogom a döntésed. Bármi lesz. De tudd. Én mindig megfoglak védeni! - megfogta a kezem, és megpuszilt.
A sírás fojtogatott.
-Most haza megyek, hozzak be neked valamit?
- Nem, semmit, köszi.
Itthagyott, hogy emésszem magam. Hirtelen egy párnába temettem az arcom, és elkezdtem sírni. Lehet hogy rossz döntés lesz, de nem bánom. Akármi lesz, akár hányszor fognak össze verni, vagy bármi, szeretem, és nem fogom elhagyni.

3. fejezet - Hozzám jössz?

hát. itt a rész:) remélem tetszik. KOMMENT!!!!! jó olvasást~~

Eléggé sz*r helyzet volt. Ott feküdni, hallani ahogy beszélnek hozzád , és te nem tudsz semmit csinálni. Jelet adni, hogy 'Hahó emberek! Mindent hallok, itt vagyok, élek!" , vagy bármi.
De egyszer...
Eddig Tamás csak beszélt hozzám, [ ez volt talán az egyetlen dolog ami miatt még életben voltam, és 'nem' adtam fel. ] de most azt hallottam, hogy sír. Elegem lett a tehetetlenségből. Az a tudat, hogy fájdalmat okozok neki, akkora dühöt keltett bennem, hogy [ még mindem nem értem, hogyan ] de nagy erőt vettem magamon, és sikerült kinyitnom a szemem.
Jól hallottam. Tamás az ágyra dőlve, arcába temetkezve sírt.
-Úristen, Vivi! Felébredtél? - öröm töltötte el az arcát, majd megpuszilt, és kiszaladt az ajtón, orvosért.
Bejött a doki, megvizsgált. Azt mondta, hogy egy hét, és mehetek is haza. Örültem, bár eléggé nagy kétségek voltak bennem, hogy egy hetet még eltudik itt tölteni.
Míg Tamás elment nekem kajáért, gondolkoztam. Egy dolog mardosta a lelkem, és tudtam, hogy bár lehet, sőt biztos hogy rossz döntés lesz, meg kell tennem.
-Tamás, beszélnünk kell.!
- Mi az, kicsim? - olyan édes volt, ahogy mondta.
- Gondolkoztam. És akármennyire is szeretlek téged, sajnos ez nem fog tovább így működni. A testi egészégemet...
-Ugye... nem akarsz szakítani? - kérdezte, de a hangja remegett.
- De... - mondtam a padlót nézve. Nem akartam a szemébe nézni. A szemébe hazudni.
- Figyelj, ne! Ezt te sem gondoltad át igazán! A rendőrség elkapja őket, és ugyanúgy boldogok leszünk, mint azelőtt.
- De Tamás. Sajnálom, de nem! Hidd el, mind kettőnknek jobb lesz egymás nélkül! - amikor ezeket a szavakat kimondtam, a szívembe őrült nagy fájdalom hasított.
- Hozzám jössz? - kérdezte, és letérdelt.

2. fejezet - A levél nem hazudott.

igen, tudom. nincs meg a három komment[ :( ] , de twitteren kaptam visszajelzéseket, meg olyan kedvem is volt, szóval itt a rész. na de most már tényleg kérek pár kommentet! jó olvasást!~~

|Egy héttel később játszódik mint, az elöző rész, tehát a rákövetkező szombati napon.|
Szombat. Imádom ezt a napot. Egész nap itthon tunyulás. Kell ennél több? Főleg , ha Tamásnak nincs fellépése, és ő is itthon van.
Ma még Forma 1-es időmérő is volt [ TeamVettel ] , ami az örömömre csak rátetőzött.
Este megbeszéltem a barátnőimmel, hogy csapunk egy csajos estét. Buli a Pinkben.
Tali 10 körül a WestEndnél, kis séta, és írány a PARTY.
Aztán ez nem jött össze...
-Ahj, ezt nem hiszem el!
-Mi az, cica?
- Semmi vállalható göncöm sincs, amiben kiléphetnék az utcára! - nyögtem panaszosan, amire Tomika csak felnevett, mert tudta, hogy ez nem igaz.
- Nyugi, te egy szál melegítőben is gyönyörű vagy!
Végül sikerült kiválasztani a megfelelő ruhadarabokat. Smink, haj, és indulás, mert már így is késésben voltam.
Tök kihalt ez az utca rész. Most komolyan, az mi? Mint valami rossz horrorfilmben. Igazából, bírom a horrorfilmeket, de eléggé parásak. És hát mivel ez a 'jelenet' arra hasonlított, kénytelen voltam megszaporázni a lépteimet. Esküszöm, már csak azt vártam, hogy mikor kezd el esni az eső, dörögni az ég, mikor fog a szél egy újságpapírt elfújni előttem, vagy akár egy farkas mikor kezd üvölteni.
Rossz szokásom, hogy az elmélkedéseimben annyira eltudok veszni, hogy nem észlelem a körülöttem lévő világot. Most is ez történt. Csak azt vettem észre, hogy mellettem lelassít egy fekete, besötétített ablakú terepjáró, és két, izom kigyúrt, tetkós állat szállt ki belőle.
Próbáltam nem rájuk figyelni, de az egyik elkapta a kezemet.
-Héé, ugye te vagy a Fluor barátnője? - kérdezte a napszemüveget viseló fickó.
- Öhm, nem , nem! -kezdtem makogni.- Biztosan összetéveszt valakivel! - hazudni próbáltam, de nem sikerült.
-Nem baj, azért még velünk jössz! - mondta a másik, és minden ráncigálásom ellenére berakott a kocsiba.
Ezután már csak arra emlékszem, hogy egy kórházi ágyon fekszem. Hallottam némi beszédet, talán az anyukám. De minden körülöttem lévő zajt elnyomott a gépek pittyegése.
Látni nem láttam semmit, nem bírtam kinyitni a szemem. Semmim sem bírtam megmozgatni, arról, hogy megszólaljak, még 'álmodni' sem mertem. Mindenem fájt.
Valószínűleg kómába estem...

1.fejezet - A levél.

hát csőő.:) itt az új rész, nem valami hosszú, de az eredetinél mindenképp hosszabb:D szeretnék 3 ( HÁROM ) kommentet, és hozom az új részt. kommentet bárki írhat. na jó olvasást.!~~

Napfényes, gyönyörű szombati reggelre ébredtem. Tomika itt aludt mellettem, de nem ébresztettem fel, mert elöző este fellépése volt, és hajnalban ért haza. Keveset alszik mostanában, és kicsit betegeskedik. Hajnalban jön haza, és reggel már indul is. De persze lassítani nem akar, erre vágyott kis kora óta.
Felöltöztem, kimentem a fürdőbe megmosakodni, rendbe szedni magam.
Kölyök már fent volt, engem várt.
Reggeliért...
És most különös mód, még be is vásárolt. Furcsa, mert máskor mindig üres a hütő.
-Tudod mit? Míg készíted a reggelit, csinálok valami innivalót.
Azthittem, legalább a teát lefőzi, de ő egyszerűbb megoldást válaszott. Kirakott egy doboz narancslevet az asztalra.
Felhúzott szemöldökkel, kérdőn néztem rá.
-Mi az? Én elvégeztem a dolgom, tedd te is azt, de aztán finom legyen! - rám kacsintott egyet, és elindult a szobája felé.
Ekkor álmos fejjel, mint egy aranyos medve csoszogott elő Tamás. Egyből odajött hozzám, 'Jóreggelt Kicsim'-mel köszöntött, puszit nyomott az arcomra, és fél kezével átölelt.
-Reggeli?
-Mindjárt.
-Imádlak!
-Férfiak! - mondtam nevetve, de valószínűleg nem hallotta, mert a fürdőszoba felé vette az irányt.
A nap többi része, hűen a szombathoz, pihenéssel telt. Délelőtt elugrottam Rózsával (legjobb barátnőm már óvoda óta ) vásárolni, délután Tamással filmet néztünk, majd átjött Benny B, és vele dumáztunk. Este mindkét fiúnak fellépése volt, így egyedül maradtam otthon.
Mivel semmi érdekfeszítő adás nem ment a TV-ben, bevackoltam magam az ágyba, laptopot elő, azt' mehet a 'fészbúktwittermjúzik'.
A zene valószínűleg hangosabb volt a kelleténél, mert a szomszéd a falon dörömbölt át.
Emailjeimet fürkészve, a sok spam között egy érdekes levére lettem figyelmes. A tárgya szimplán csak ennyi volt: 'Tedd amit kell!'
Gyorsan elolvastam. Ez állt benne:
"Kedves Vivienn!
Tudom, hogy te Flourral csak a pénzért, és a hírnévért vagy együtt.Mivel nagyon szeretem Flourt, a bátyáimmal megbeszéltünk egy bizonyos dolgot.Ha nem szakítassz két napon belül Flourral, akkor pár meglepetésben lesz részed.És ez nem vicc!"
A névtelen feladót ekkor még egy őrült rajongónak tartottam, aki nem hogy az én, még imádatának tárgya nevét sem tudta leírni.
Igazából egy picit megijjedtem.
Szóljak Tamásnak vagy ne?
Inkább nem, mert csak aggódna, ami most tényleg nem tenne jót neki.
Aludni akartam, de a levél miatt nem jött álom a szememre.
Most már tudom. Jogos volt az aggodalmam.

bevezető.

hello.:)
ez nem az első rész, csak egy rövidke bevezető. többet nem is fűznék hozzá. kérnék pár kommentet. a hétvégén megpróbálom hozni az új részt. ccsókk:)~~

Szabó Vivien.Egyetemista.Ambiciózus.És talán ami a legfontosabb. Szerelmes.
Egyébként a Corvinus Egyetem marketing szakán tanulok.
Eléggé kesze-kusza vagyok. Sokszor beszélek össze-vissza. Sőt, sokat beszélek. Eléggé. Vagyis... Nagyon.
Két éve vagyok együtt a barátommal, Tamással.
Mások csak Fluornak ismerhetik, de én még a 'régi' Fluorba szerettem bele. Két éve vagyunk együtt.
Nem volt sok kapcsolatom, 22 éves fejjel nem is lehet.
De a 'szeretlek' szót mindig félve mondtam ki.
Tamással ez pláne így volt.Ugyanis mi barátságból mentünk át szerelembe. És amikor úgy döntöttük, hogy megpróbáljuk együtt, eléggé féltem a dologtól. Hogy még mindig csak a havert látja bennem.
Persze nem így volt, és a kapcsolatunk gördülékenyen ment előre. Egészen egy bizonyos dologig. Egy levélig. Ami aztán teljesen felkavarta az eseményeket...

:)

hellobello.
ez az új történetem, a réginek ( Fluor Tomiról.!:) ) az átdolgozása lesz.
igazából így az 'idő' távlatából kicsit furcsának találom az egészet. sok részt megfogok hagyni, mert amúgy alapvetően a sztorit jónak találom. egy részt viszont kihagyok belőle. ez a repülőgépes-lélekcserés sztori.. hátezöö. na szóval az kimarad.!:D
remélem tetszeni fog a történet, kommenteket kérek.!;)
nemsokára hozom az első részt. csóóók.~~~