- Indulhatunk? - ordított be a szobába Tamás.
- Egy perc.
- Már félórája is ezt mondtad. Elfogunk késni.
Igaza volt. Tényleg már egy félórája kihordta a cuccunkat. De mindig találtam valamit, ami nélkül nem tudnék elutazni. Legelőször a fülhallgatómat találtam meg, ami nélkül ugye nem szabad elindulni utazni. Aztán eszembe jutott, hogy pár sminkcucc kimaradt a neszeszeremből, mert a másik táskámban maradt. A fésűmet is elfelejtettem bepakolni, mert azután kezdtem a hajamat csinálni, miután már bepakoltam. Hát igen... Kicsit szétszórt vagyok. Már azt várom, hogy a fejemet mikor hagyom el.
- Na. Akkor .... INDULÁÁÁÁÁS! - kiáltott fel Tamás a hátam mögül, majd felkapott, és levitt a taxihoz. Már a csomagok is bevoltak rakva, tényleg csak én hiányoztam.
Egész úton azon görcsöltem, hogy vajon mit hagytam otthon, és mikor fogom észre venni.
Megjöttünk a reptérre. Imádok repülőn utazni. Igaz, eddig egyszer utaztam, New Yorkba, de azt imádtam.
- Na. Akkor irány, és hódítsuk meg Knossost. - szólt Tamás, amikor behuppant a mellettem lévő ülésbe.
Mindent kiakartam próbálni, amit a repülőn csak lehet. Bár... Ezek a lehetőségek igen szűkek és korlátozottak voltak. Valójában a legnagyobb izgalom az volt, hogy vásárolhattam a stewardess tologatós kocsijáról. Az út többi részét alvással, és gondolkodással töltöttem. Olyan jó érzés volt, hogy itt volt mellettem Tomi. Pár napja még nem gondoltam volna, hogy újra együtt leszünk, és két hetet együtt fogunk tölteni egy tengerparton. Még ott sem vagyunk, de már imádom.
- Vivi, ébredj, leszállt a gép.- keltett fel Tamás az álmomból.
A reptéren szó szerint ugráltam örömömben.
- Nem velem van! - mutatott rám Tamás, és elkezdett sietni.
- Héé! - szóltam rá, majd nevetve megfordult, átkarolt, és együtt mentünk taxit fogni.
- Egy perc.
- Már félórája is ezt mondtad. Elfogunk késni.
Igaza volt. Tényleg már egy félórája kihordta a cuccunkat. De mindig találtam valamit, ami nélkül nem tudnék elutazni. Legelőször a fülhallgatómat találtam meg, ami nélkül ugye nem szabad elindulni utazni. Aztán eszembe jutott, hogy pár sminkcucc kimaradt a neszeszeremből, mert a másik táskámban maradt. A fésűmet is elfelejtettem bepakolni, mert azután kezdtem a hajamat csinálni, miután már bepakoltam. Hát igen... Kicsit szétszórt vagyok. Már azt várom, hogy a fejemet mikor hagyom el.
- Na. Akkor .... INDULÁÁÁÁÁS! - kiáltott fel Tamás a hátam mögül, majd felkapott, és levitt a taxihoz. Már a csomagok is bevoltak rakva, tényleg csak én hiányoztam.
Egész úton azon görcsöltem, hogy vajon mit hagytam otthon, és mikor fogom észre venni.
Megjöttünk a reptérre. Imádok repülőn utazni. Igaz, eddig egyszer utaztam, New Yorkba, de azt imádtam.
- Na. Akkor irány, és hódítsuk meg Knossost. - szólt Tamás, amikor behuppant a mellettem lévő ülésbe.
Mindent kiakartam próbálni, amit a repülőn csak lehet. Bár... Ezek a lehetőségek igen szűkek és korlátozottak voltak. Valójában a legnagyobb izgalom az volt, hogy vásárolhattam a stewardess tologatós kocsijáról. Az út többi részét alvással, és gondolkodással töltöttem. Olyan jó érzés volt, hogy itt volt mellettem Tomi. Pár napja még nem gondoltam volna, hogy újra együtt leszünk, és két hetet együtt fogunk tölteni egy tengerparton. Még ott sem vagyunk, de már imádom.
- Vivi, ébredj, leszállt a gép.- keltett fel Tamás az álmomból.
A reptéren szó szerint ugráltam örömömben.
- Nem velem van! - mutatott rám Tamás, és elkezdett sietni.
- Héé! - szóltam rá, majd nevetve megfordult, átkarolt, és együtt mentünk taxit fogni.
- Na akkor. Tengerpart, vásárlás, séta, vagy mit fogunk csinálni?- kérdzetem izgatottan Tamástól.
- Mit szólnál ahhoz, ha először kipakolnánk a táskákat?
ENNYI? komolyan? drága ne tedd ezt velem. :(
VálaszTörlésde amúgy nadzson tetszetttttttt.......imádtam!
hozd hamar a következőt!(L)
helló! nagyon köszi a hozzászólást, örülök, hogy tetszik neked a történetem. a linkcserében természetesen benne vagyok, mindjárt ki is kerülsz (:
VálaszTörlés