igen, tudom. nincs meg a három komment[ :( ] , de twitteren kaptam visszajelzéseket, meg olyan kedvem is volt, szóval itt a rész. na de most már tényleg kérek pár kommentet! jó olvasást!~~
|Egy héttel később játszódik mint, az elöző rész, tehát a rákövetkező szombati napon.|
Szombat. Imádom ezt a napot. Egész nap itthon tunyulás. Kell ennél több? Főleg , ha Tamásnak nincs fellépése, és ő is itthon van.
Ma még Forma 1-es időmérő is volt [ TeamVettel ] , ami az örömömre csak rátetőzött.
Este megbeszéltem a barátnőimmel, hogy csapunk egy csajos estét. Buli a Pinkben.
Tali 10 körül a WestEndnél, kis séta, és írány a PARTY.
Aztán ez nem jött össze...
-Ahj, ezt nem hiszem el!
-Mi az, cica?
- Semmi vállalható göncöm sincs, amiben kiléphetnék az utcára! - nyögtem panaszosan, amire Tomika csak felnevett, mert tudta, hogy ez nem igaz.
- Nyugi, te egy szál melegítőben is gyönyörű vagy!
Végül sikerült kiválasztani a megfelelő ruhadarabokat. Smink, haj, és indulás, mert már így is késésben voltam.
Tök kihalt ez az utca rész. Most komolyan, az mi? Mint valami rossz horrorfilmben. Igazából, bírom a horrorfilmeket, de eléggé parásak. És hát mivel ez a 'jelenet' arra hasonlított, kénytelen voltam megszaporázni a lépteimet. Esküszöm, már csak azt vártam, hogy mikor kezd el esni az eső, dörögni az ég, mikor fog a szél egy újságpapírt elfújni előttem, vagy akár egy farkas mikor kezd üvölteni.
Rossz szokásom, hogy az elmélkedéseimben annyira eltudok veszni, hogy nem észlelem a körülöttem lévő világot. Most is ez történt. Csak azt vettem észre, hogy mellettem lelassít egy fekete, besötétített ablakú terepjáró, és két, izom kigyúrt, tetkós állat szállt ki belőle.
Próbáltam nem rájuk figyelni, de az egyik elkapta a kezemet.
-Héé, ugye te vagy a Fluor barátnője? - kérdezte a napszemüveget viseló fickó.
- Öhm, nem , nem! -kezdtem makogni.- Biztosan összetéveszt valakivel! - hazudni próbáltam, de nem sikerült.
-Nem baj, azért még velünk jössz! - mondta a másik, és minden ráncigálásom ellenére berakott a kocsiba.
Ezután már csak arra emlékszem, hogy egy kórházi ágyon fekszem. Hallottam némi beszédet, talán az anyukám. De minden körülöttem lévő zajt elnyomott a gépek pittyegése.
Látni nem láttam semmit, nem bírtam kinyitni a szemem. Semmim sem bírtam megmozgatni, arról, hogy megszólaljak, még 'álmodni' sem mertem. Mindenem fájt.
Valószínűleg kómába estem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése