köszönöm.!

hát igen. nem káprázik a szemetek. letöröltem a második évad részeit. hogy miért? sok dolog közre játszott. valahogy már nem éreztem magaménak  a történetet. vivi karaktere teljesen én voltam, bele tudtam magam élni. de tamásba valahogy nem:D nem is volt a második évadhoz valahogy ihletem. teljesen idegennek és ridegnek éreztem az új szereplőket. ezért hát töröltem.
a saját életemben is eléggé felfordultak a dolgok, így ezek is jócskán közre játszottak.
sok időt töltöttem veletek, az olvasókkal. ezt köszönöm! Vivi és Tamás szerelme még mindig bennem él.mégegyszer köszönöm, hogy olvastátok a blogot.
                                                                                    Puszi.
                                                                                              Virdzsoo.

13. fejezet - Az utolsó dal

sziasztok:) hát eljött ez is. itt az utolsó rész.  szeretném az összes olvasónak megköszönni a kitartását, meg mindent. ha van kedvetek, írjatok kommentet, hogy mit gondoltok a történetről, meg arról, hogy hogy lett befejezve. tényleg köszönöm! jó olvasást!~~~

*1 héttel később*

- Vivi. Miért kínzod Tamást? Folyamatosan hívogat, és sms-t küldd. Beszélned kell vele. - adta ki az inkább parancsot, mint megjegyzést Rózsa.
És újra elkezdett csörögni a telefon. Rózsa rá nézett, majd rám. Aztán gyorsan a telefon után ugrott.
- Szia Tamás. Vivi pont fürdik, és nem tud a telefonhoz jönni, de mondta , hogy ha hívod, mondjam meg, hogy ma este 8-kor jó neki a parkban.
Ez megőrült. Biztos, hogy nem megyek el!
- Oké, rendben , átadom neki. Szia! - tette le Rózsa a telefont. - Oké, akkor ma 8-kor a parkban. Találkozol Tamással. Na öltözz, megyünk vásárolni. - mondta, és mosolyogva sétált ki a szobából.
Nem hiszem el. Remek. Ezt próbáltam elkerülni a bújkálással. A találkozást. De talán jó is így. Végleg megbeszéljük a dolgokat. Erősnek kell lennem, hisz tudom, egy gyöngéd pillantás, és képes vagyok a nyakába borulni.
- Vivikém, öltözz. Megyünk vásárolni! - szólt be Rózsa. Hát jó...

Hét óra, és már teljes felkészültségben ültem a kanapén. Fél nyolcra jön a taxi. Mit fog vajon mondani Tamás? Én mit fogok neki mondani?
A tükörbe néztem, és látszik, hogy a feszültség kiült az arcomra. Így vissza gondolva, nem kellett volna beleegyeznem a találkozásba. De már mindegy. Elmegyek.

* Tamás szemszöge *

-Az igen, jól kicsípted magad, haver!- szólt Kölyök. Nem tudtam mit válaszolni, inkább bevonulok a szobámba. Fontos volt nekem. Vissza akarom kapni őt. Nem tudom miért feküdtem le azzal a lánnyal. Pont akkor. Pont ott. És pont azt a személyt bántottam meg, akit a világon a legjobban szeretek.

Indulás előtt még bemegyek egy virágboltba. Azért üres kézzel csak nem mehetek. És tudom, hogy mennyire szereti a virágokat.

* SEMLEGES SZEMSZÖG *

Vivien gyomra görcsbe rándult arra gondolatra, hogy találkoznia kell Tamással. Szereti, de számára ez a dolog nem megbocsájtható. Gondolkodásából a taxisofőr billenti ki. Fizet, majd kiszáll. Az utca túloldalán Tamást pillantja meg. Ő is észreveszi Vivit, mosolyog , majd int egyet.
Az események egyre csak felpördültek, Tamás csak a zajt hallja, majd meglátja a földön fekvő lányt.
Vivien az előbb még mosolyogva indult el, most pedig ott fekszik.
Az autós kiabál, majd segítséget hív. Végül Tamás is észbe kap, és odarohan. A mentők megérkezése után minden perc lassan telik. A mentősök kipattannak, és elkezdenek a lány életéért küzdeni. Megpróbálják újjáéleszteni. Tamás szemébe könnyek szöknek, és szeme előtt leperegnek az együtt töltött boldog idők. Magát kezdi hibásztatni a történtekért, a lány haláláért. A mentősök még küzdenek a lány életéért, de most végleg feladják.
Tamás már zokog, és semmit sem fog fel a külvilágból, csak a lány élettelen testét bámulja...

*VÉGE*

12.fejezet

hellooo. itt az új rész, ami terveim szerint, és nagy valószínűséggel az utolsó előtti. ha lehetne, KOMMENTet írjatok. megköszönném! jó olvasást.!~~

u.i.: rövid lett, és rossz, tudom!:D

 Tamás a GLAMOUR gálán:)

- Figyelj, én... - jött oda Angela vigasztalni, de torkán akadt a szó. Azthiszem, mindkettőnknek logikus volt, hogy Kleon is megcsalhatta őt. Sok kérdés kavargott a fejemben. De a legfontosabb számomra, amire megakartam találni a választ, hogy hogy pakoljam össze a cuccaimat, hogy még véletlenül se találkozzak össze se Tamással, se azzal a lánnyal. Egyben biztos voltam. A leghamarabbi géppel haza akarok menni.

- Angi. Most gyorsan összepakolok, hát ha mindketten mélyen alszanak. Aztán nálad tölthetném az éjszakát? Csak ma.. Az első géppel hazautazom.
- Persze... - mondta , majd felpattantunk a homokból, és elindultunk a ház felé. Óvatosan nyitottam ki az ajtót, és láttam , hogy mindketten mélyen alszanak. A fájdalom, ami akkor belém hasított, leírhatatlan. Kedvem lett volna ott helyben összeesni, és zokogni. De nem lehettem ilyen szerencsétlen. Nem hagyhattam, hogy jobban megalázhassanak. Halkan elkezdtem pakolászni. A szívem egy percre megállt, amikor Tamás megfordult. Nem bírtam tovább itt. Gyorsan írtam egy cetlit neki, hogy ha valamilyen cuccomat itt hagytam, legyen szíves haza hozni. Tudtam, hogy megteszi, bár reméltem, hogy mindent összepakoltam. Nem szeretnék Tamással találkozni.
- Menjünk. - dobtam be a taxi csomagtartójába a bőröndömet. Mielőtt beszálltam volna, még végig néztem a házon. Rossz szóval élve, de örültem, hogy ez így, az elején, első nap történt meg. Még nem köt semmilyen emlék a házhoz. Csak egy személy, akire remélem, nem sokára csak egy rossz kalandként tekinthetek vissza. Egy rossz, kétéves kalandként.

Eléggé megbámultak a gépen, amikor leültem, és elkezdtem sírni. De eszembe jutott minden. Hogy pár napja még milyen boldogan ültem itt Tamással. Aztán egyre csak jöttek az emlékek.

- Rózsiii, hello.

- Vivi, hát te? Neked nem nyaralnod kéne? - kérdezte meglepetten Rózsa, amikor ajtót nyitott nekem.- Mi az Kincs, miért sírsz?
Aztán elmeséltem neki mindent.
Ledöbbenten állt a történtek előtt, igaz, sosem szerette Tamást.

Sírva kezdtem a közös lakásunkban pakolni. Azthiszem, egy ideig a sírás az új hobbim lesz.

11.fejezet

tshőőőőőőőőváz. itt az új rész. yepp amúgy elég hosszú lett:D remélem tetszik.KOMIT!  jó olvasást.~~  xoxo

- Na. Mehetünk? - kérdezte Tamás, és felvett egy pulóvert, bár nem értem miért, ugyanis a hőmérséklet jóval 30 fok felett van.
- Az igen. ! - szólt , amikor megfordult, és meglátott.
Vaj színű , gyűrött anyagú koktélruha, mell alatt fekete masnival megkötve. Hozzá fekete platformcipő. Füstös szemek, test színű száj. Hajam összefogva, frufrum hátra tupírozva.
- Persze, én kész vagyok.
Délelőtt, amikor lementünk a partra, megkérdeztünk pár helyi fiatalt, hogy melyik a legjobb szórakozóhely. A többség egyet mondott. Egy diszkó, a tengerparton. Jó helynek igérkezkezett. Főleg, amit Kleon és Angela mondott a helyről. Egyébként ők egy nagyon cuki pár, a parton ismerkedtünk meg velük. Meg is beszéltük, hogy találkozunk a partiban , és együtt bulizunk. Nagyon szimpatikusak.

Tényleg nagyon jó volt a hely. Fedett részen, és a parton is volt tánctér. A parti rész nagyon hangulatos volt. Mindenhonnan színes lámpások lógtak, és szerencsére nem valami görög zene ment.
- Nézd. Ott vannak. - vette észre Tamás Kleonékat.
- Már vártunk titeket.- szólt Angi.
Nem szerettem sosem bulikban inni, mindig is azt mondtam, hogy pia nélkül is jól tudom magam érezni. De ma valahogy nem éreztem ennek szükségét. Pár ital után már önfeledten tudtam bulizni.
Igaz, egy hapi, akit már húszadszorra toltam el magamtól, akkor is jött, és próbálkozott eléggé felbszott, de nem akartam ezen törni magam.
Épp Angival táncoltam, amikor megláttam, hogy Tamás már nincs itt velünk. Kleon is eltűnt. Aggódtam, mert mindkettejükben volt pia bőven.
- Én küröl nézek bent, te pedig kint. Aztán találkozzunk a bejáratnál. Ha nem lesznek meg, mindketten hazamegyünk, és
megnézzük őket otthon. Ha ott sem lesznek, keressük őket a parton.
Nagyon sokan voltak kint, de egyikőjüket sem találtam. Nem hiszem el. Most mi lesz? Hol lehetnek?
Természetesen bent sem voltak. Nem mintha számítottam volna rá. Fogtunk egy taxit, és elmentünk a szállásra. Úgy döntöttem, hogy jöjjön Angi is. Ha itt nem lesznek, akkor együtt menjünk hozzájuk.
Amikor a szálláshoz értem, rögtön feltűnt, hogy bevannak húzva a függönyök. Pedig tisztán emlékszem, hogy nem húztam be őket.Amint az ajtóhoz értünk, észrevettem, hogy az résnyire van nyitva. Hirtelen megijedtem, de aztán elszállt bennem a düh. Nem lehet, hogy betörnek ide. Pont most. Aztán dühösen rontottam be az ajtón, ahol számomra bizarr látvány fogadott. Tamás ott feküdt az ágyon, mellette egy szőke lány. Könnyek közt szaladtam ki az ajtón. Majd kiszaladtam a partra, és leültem a tengerpartra, ahol épp mosta a tengervíz a lábamat.

10. fejezet - Knossos

itt az új rész. próbáltam hosszúra írni. hát nem sikerült. továbbra is várom a kommenteket. sőt twitteren is írhattok nekem. a rész alján nyomhattok, hogy tetszett-e vagy nem:) jó olvasást!~~~

- Indulhatunk? - ordított be a szobába Tamás.
- Egy perc.
- Már félórája is ezt mondtad. Elfogunk késni.
Igaza volt. Tényleg már egy félórája kihordta a cuccunkat. De mindig találtam valamit, ami nélkül nem tudnék elutazni. Legelőször a fülhallgatómat találtam meg, ami nélkül ugye nem szabad elindulni utazni. Aztán eszembe jutott, hogy pár sminkcucc kimaradt a neszeszeremből, mert a másik táskámban maradt. A fésűmet is elfelejtettem bepakolni, mert azután kezdtem a hajamat csinálni, miután már bepakoltam. Hát igen... Kicsit szétszórt vagyok. Már azt várom, hogy a fejemet mikor hagyom el.
- Na. Akkor .... INDULÁÁÁÁÁS! - kiáltott fel Tamás a hátam mögül, majd felkapott, és levitt a taxihoz. Már a csomagok is bevoltak rakva,  tényleg csak én hiányoztam.
Egész úton azon görcsöltem, hogy vajon mit hagytam otthon, és mikor fogom észre venni.
Megjöttünk a reptérre. Imádok repülőn utazni. Igaz, eddig egyszer utaztam, New Yorkba, de azt imádtam.
- Na. Akkor irány, és hódítsuk meg Knossost. - szólt Tamás, amikor behuppant a mellettem lévő ülésbe.
Mindent kiakartam próbálni, amit a repülőn csak lehet. Bár... Ezek a lehetőségek igen szűkek és korlátozottak voltak. Valójában a legnagyobb izgalom az volt, hogy vásárolhattam a stewardess tologatós kocsijáról. Az út többi részét alvással, és gondolkodással töltöttem. Olyan jó érzés volt, hogy itt volt mellettem Tomi. Pár napja még nem gondoltam volna, hogy újra együtt leszünk, és két hetet együtt fogunk tölteni egy tengerparton. Még ott sem vagyunk, de már imádom.
- Vivi, ébredj, leszállt a gép.- keltett fel Tamás az álmomból.
A reptéren szó szerint ugráltam örömömben.
- Nem velem van! - mutatott rám Tamás, és elkezdett sietni.
- Héé! - szóltam rá, majd nevetve megfordult, átkarolt, és együtt mentünk taxit fogni.

A szállásunk tökéletesen olyan volt, amilyet elképzeltem. Egy kis faház, amiből ha kilépsz, rögtön a parton vagy.
- Na akkor. Tengerpart, vásárlás, séta, vagy mit fogunk csinálni?- kérdzetem izgatottan Tamástól.
- Mit szólnál ahhoz, ha először kipakolnánk a táskákat?

9.fejezet - A kibékülés

hellobello. itt van az új rész. KOMMENTET? KOMMENTET! remélem tetszik. jó olvasást! ~~

tavasz van!*o*

- Csáá, haver! - hallottam Tamás zavart hangját, amint köszönt.
-Cső. - Tibó pedig az ellenszenvét próbálta hangsúlyozni.
Hát.. legalább nem ugrott neki.
Amint meghallottam a hanját, szívem hevesebben vert, mint valaha. Nem tudhattam, hogy azért jött-e, hogy kibéküljön, vagy azért, hogy véget vessen mindennek.
- Szia. - köszönt, amint belépett lesütött szemmel a szobába.
- Szia.- próbáltam rámosolyogni. De aztán eszembe jutott minden, és tartóztatnom kellett magam, hogy ne essek össze, és kezdjek el újra sírni.
-Ugye nem baj, hogy átjöttem?
-Mi?! Nem, dehogyis. Sőt! Inkább örülök hogy felhívtál. Meg kell beszélnünk a dolgokat. Nem húzhatjuk örökké.
- Figyelj. Szeretnék bocsánatot kérni, teljesen hülye voltam, hogy ennyire berúgtam, és okvetlenül eordítottam a fejed. Tényleg... Ne haragudj rám! - mondta.
Istenem! És még magát hibáztatja.
-Úristen, Tamás, nem! Miért te kérsz bocsánatot? Nekem kellene! Amiért bunkó voltam, és kinevettelek. Az egész az én hibám!
- És mit szólnál ahhoz, ha mindkettőnk megbocsájtana mindkettőnknek? - kérdezte mosolyogva.
- Hááát. Nekem megfelel.
Mindketten elmosolyodtunk, majd megcsókolt, és jó szorosan magához ölelt. Leírhatatlan érzés , hogy újra a karjaiban érezhetem magam.
-És hogyan tovább? Visszaköltözöl?
- Hát.. szeretnék.
-Ennek semmi akadálya.
Aztán ledöltünk az ágyra, és még egy ideig egymásba gabalyodva feküdtünk.
Összepakolásnál kicsit féltem Tibó reakciójától, de semmi vészes. Ő is tudja, hogy Tamás mellett boldog vagyok, és ő ezt szeretné.
-Olyan jó újra itt. - mondtam amikor ledobtam a cuccomat az ágyra.
Gyorsan kipakoltam, és elkezdtem takarítani. Kisebb káosz uralkodott el a házban.
- Mit szólnál, ha elutaznánk? Jó messzire. Egy tengerparta.
- Mit szólnék? Örülnék. De ez úgysem fog összejönni. Túlságosan elfoglalt vagy.
-Elintézem. - mondta, és felhívta Mónikát, a fellépés szervezőjét. Két hetét tette szabaddá.
- Na. Akkor.. úticél?
- Kréta?
- Kréta!

8. fejezet- Mi lenne, ha...?

itt az új rész.:) annyi mindent nem fűznék hozzá, hogy KOMMENTET.!:D  jó olvasást.!~~

Már kerek három napja, hogy nem mozdultam a szobából. Egész nap az ágyban fekszek, zenét hallgatok, és szerelmes filmeken bőgök. Enni kb. egy műzlit ettem.  Ha aztmondom, rosszul vagyok, enyhén fogalmaztam.
A szívemen fekete lyuk tátongott. Egész nap magamat emésztettem. Tudtam, hogy a hibás egyes-egyedül én vagyok.Többször nyúltam a telefonomért, és kerestem ki benne Tamás számát, de nem voltam képes felhívni. Miért? Hogy csak még jobban leszedje a fejem, és nagyobb bűntudatom legyen? Köszönöm szépen, abból nem kérek. Azt hiszem anélkül is elég jól megvagyok. Vagyis a jó elég erős kifejezés.
Amikor megcsörrent a telefonom, és a kijelzőn megláttam a számot, nagyot dobbant a szívem.
* Tamásom *
Felvegyem, vagy ne? Mit akarhat? Véglegesíteni a szakításunkat, vagy megbeszélni a dolgokat? De egyszer úgyis beszélnünk kell, nemhalogathatom az örökké valóságig.
-Ha... Ha... Hallo?
- Szia Vivien! - ha ideges, mindig Viviennek hív.
-Szia... Tamás.
- Figyelj. Beszélnünk kell. Mi lenne, ha átugranék?
- Rendben.
-Akkor... Nemsokára ott vagyok. Szia.
-Szia.
Ilyen rövid, és értelmetlen válaszokat adtam, mert még nem fogtam fel, hogy újra beszélünk, és talán kifogunk békülni.
És talán... De csak talán... minden a régi lesz.
És úristen.
Tamás mindjárt itt lesz, én pedig három napja még ki sem szellőztettem a szobámat.
Nagy lendület, ki a szobából, hajmosás, fürdés.
Ezután felvettem egy normális göncöt, megágyaztam, és kiszellőztettem a szobát.
- Hé, hé, hé! Mi az a sietség, Vivi? - kérdezte Tibó, ahogy észrevette, hogy izgatottan szaladgálok fel-alá.
- Átjön Tamás! - mondtam örömittasan.- De szeretném ha NEM! szólnál hozzá, vagy legalább is ne ordítsd le a fejét, ha lehet. Köszönöm!
Amint megtettem minden tőlem telhetőt, hogy emberi külsőm legyen, leültem az ágyra, és vártam. Majd pár perc múlva megszólalt a csengő...